Test és lélek – Szomatodráma: Pécsről, szeretettel
Minden csoport előtt elküldök a résztvevőknek egy e-mailt, amelyben jelzem, hogy pár nap múlva találkozunk, még egyszer a fontos részletek és egy idézetet is keresek hozzá. Egy olyan gondolatot, ami segíthet ráhangolódni a csoportra, közelebb kerülni ahhoz, amit csinálni fogunk.
A legutóbbi ez volt:
“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje – a léleknek nincs.”
(Müller Péter)
Csak most, ahogy visszaolvastam ezt az idézetet, akkor villant belém a felismerés, hogy mennyire is passzolt azokhoz a témákhoz, játékokhoz, amelyeknek vasárnap részesei voltunk.
Ragaszkodás és elengedés. Ragaszkodás a múlthoz, az élményeinkhez, a fájdalmainkhoz, a haragunkhoz, a megszokott mintákhoz.
Szépen kirajzolódtak a játékokban, hogy néha már mennyire szabadulnánk ezektől, lezárnánk egy-egy fejezetet az életünkből, de elengedni, új útra lépni mégis nehezebb, mint gondolnánk.
Mennyi meg nem élt érzés és érzelem van még abban, amiről már azt gondoltuk, hogy jól, vagy egészen jól vagyunk vele. Hiszen már elmúlt és nem is értjük, miért foglalkoztat bennünket annyira, hogy még testi tüneteket is okoznak:
például egy szinte állandósult belső feszültség, indokolatlannak tűnő türelmetlenség, mellkasi nyomás, szívszorítás, vagy akár egy cukorbetegség, étel intolerancia, emésztési problémák formájában.
Van úgy, hogy sikerül végigmennünk az úton. Van úgy, hogy elindulunk és útközben megpihenünk egy állomáson, hogy onnan, újult erővel folytassuk majd tovább.
Egy biztos. Elindulni érdemes. A csoport ereje, a játékostársak támogatása és annak megtapasztalása, hogy nem vagyunk egyedül, igazi ajándék. Bátorságot és erőt ad a nehezebb pillanatokban. Remek érzés, hogy van kivel összemosolyogni, együtt nevetni is… még ha néha kínunkban is.
Köszönöm nektek ezeket az élményeket, a bizalmat és remélem még találkozunk!
Emesének is ezt a kis szívecskét, amit tőle kaptam. Tovább adom nektek is. Szeretettel.
