Akadályok a segítői úton – Korlát vagy lehetőség?
„Miért nem megy? Pedig mindent megteszek.” „Nem hiszem el, hogy már megint itt tartok.” „Képtelen vagyok megugrani.” „Mit csinálok rosszul?” “Miért történik ez velem?”
Ha tudnád, hányszor hallom ezeket a mondatokat (és hányszor jöttek ki belőlem is)! Biztos vagyok benne, hogy ezt te is ismered, és találkoztál már olyan akadályokkal, amelyek megállítottak a segítői utadon. Éppen ezért felteszek most neked én is egy kérdést: Mit gondolsz, az akadályok, amelyeket elénk gördít az élet (vagy éppen mi magunk), korlátokként jelennek meg, vagy tekinthetünk rájuk lehetőségként, segítségként?
Akadályok, amelyek megállítanak
Ahhoz, hogy ezt a kérdést én is meg tudjam válaszolni magamnak, fontos, hogy kívülről szemléljem a helyzetet. Ha így teszek, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a korlátok a legtöbb esetben nem külső tényezők. Sőt.
A saját vállalkozásunk, praxisunk építése során gyakran olyan akadályokkal találkozunk, amelyekről nem is gondolnánk, hogy azok. „Tünetek”, amelyek belülről fakadnak:
- Nem érkeznek az ügyfelek;
- lemondások vannak;
- nem fizetnek;
- nincs elég bevétel;
- magányosak vagyunk;
- valahogy nem találjuk a megfelelő segítséget;
- lendületet veszünk aztán megrekedés, megtorpanás jön;
- kimerültség...
Ugye, hogy elsőre eszünkbe sem jutna az ilyen segítői vállalkozói helyzetet védőkorlátként nézni? Sokkal inkább az merül fel bennünk, hogy valami baj van velünk, nekünk nem sikerülhet…áldozatai vagyunk a helyzetnek. Én viszont azt mondom, vizsgáljuk meg ezt az állapotot egy folyamat részeként.
Áldozatok vagyunk, vagy egy folyamat részei?
Mindennek megvan a maga ideje, mindennek megvan a maga természetes érési folyamata, ami alól akkor sem nem tudjuk kivonni magunkat, ha foggal-körömmel küzdünk ellene. Ha így tennénk, előbb-utóbb a feladással találnánk magunkat szemben, és már azelőtt kiégnénk, hogy a segítői munkát igazából elkezdtük volna.
A magnak idő kell, amíg kibújik a földből. A tojásban fejlődő csibének is megvan a maga ritmusa. Ha megpróbálom feltörni a tojást, hogy segítsek neki a fejlődésben, épp az ellenkezőjét érném el, megölném őt. Mert nem volt kész. nem volt kész még a kibújásra, önmaga megmutatására, a kinti életének elkezdésére. Mi is így vagyunk ezzel.
A segítői út nem sprint. Minden egyes szakaszának üzenete van, ha pedig ezt meg akarjuk spórolni, visszahullunk oda, ahonnan jöttünk (vagy mélyebbre kerülünk, mint valaha).
Az akadály egyfajta védelem is
Maradjunk még egy kicsit a természetnél. Figyeld meg a madarakat. Nekik nincsen szükségük korlátra egy szakadék szélén, nincsen szükségük külön védőhálóra zuhanórepülés közben, és ez így természetes.
Mi, segítők, viszont nem vagyunk madarak, nekünk nagyon is fontos az a korlát, az a háló, az az akadály, amely megóv bennünket a kisebb vagy nagyon is súlyos sérülésektől. Mert ez valójában egy védőmező. Hogy ne menj túl messzire, hogy ne rohanj előre, ha még nem vagy rá készen, hogy ne zuhanj le, ha még nem tudsz repülni…
Ugye, érted? Ez a korlát, ez az akadály lehet segítő, a te védő támaszod, de csak akkor, ha nem ellenségként tekintesz rá.
Az akadályok szerepe a segítői létben
Egy elakadás, egy akadály, mindig tükröt állít elénk, mindig mutatni akar valamit: Hogy
- hol van rés a pajzson;
- miben kell még fejlődni;
- mit nem akarunk meglátni magunkkal kapcsolatban;
- megakadályoz abban, hogy lezuhanjunk és
- eltűnik, ha készen vagyunk arra, amire készülünk.
Ha ezt így el tudod fogadni és nyitott vagy meg is vizsgálni a „tükörképedet”, akkor az akadály hirtelen átfordul és segítővé válik. Mondom is, hogyan.
A vállalkozás szakaszai
A tervezés
Az álmodozás fázisában egy ideát követünk, egy belső képet arról, milyen is lesz, ha segítőként végre a saját utunkat járhatjuk, ha végre saját időbeosztás szerint élhetünk, ha megtapasztalhatjuk a belső szabadságot, a flow érzését.
Majd jön az ébredés.
Kiderül, hogy ez a segítői vállalkozás, ez az út egyben önismereti vállalás is, ahol nemcsak kliensekkel dolgozunk, hanem magunkon is. Minden nap. Miért? Mert jönnek a fent már említett tünetszerű akadályok: nincs elég kliens, sok a lemondás, nagy a lemorzsolódás, nem merjük megmutatni magunkat és megjelennek a kétségek. A tudásunkban, a képességeinkben, abban, hogy ez az egész nekünk való-e.
A megvalósulás
Ha sikerül megdolgoznunk ezeket a tüneteket, elérünk az ajándék fázisába, ahol a segítői praxis elindul, az emberek jönnek, visszajeleznek, haladnak. Ez az a fázis, amikor a befektetett energia megtérül. De aztán egyszer csak megint lassul minden. Elfáradunk, nem tudjuk érezni azt az örömöt, ami eleinte hajtott bennünket. Vagy mi lehet ennek az oka?
A stagnálás
Teljesen természetes, hogy a fenti folyamat során mi is változunk, éppen ezért logikusan megjelenhetnek bennünk más jellegű irányok, célok, motivációk. Már nem ugyanaz fog bennünket éltetni, a kezdeti inspiráció átalakul, a lelkesedés alábbhagy. Másra irányul. Ez viszont nem baj. Ez nem kudarc. Ez a megérkezés egy új szintre, ahol ideje átnézni, átgondolni a következő lépéseket, a „hogyan tovább”-ot.
Minden szakaszban más a feladat
- Először felvállalni és megmutatni magunkat. Tapasztalatot szerezni.
- Közben meghatározni a működésünket, a munkánk értékét és el is kérni érte a pénzt.
- Megengedni az alakulást. Újradefiniálni saját magunkat, a tevékenységünket.
- Egy stabil, önazonos és kiteljesedett vállalkozást, praxist üzemeltetni.
Nagyon fontos viszont annak a tudatosítása, hogy nem lehet mindent egyszerre. Ne feledd, ahogy a magnak is idő kell, hogy termés legyen belőle, ahogyan a csibének is, hogy kibújhasson a tojásból, úgy a segítői vállalkozás alakulását sem érdemes erőn felül felgyorsítani. A kérdés, hogy ki tudjuk-e várni amíg a maga ütemében fejlődik, formálódik ahhoz, hogy az akadályokon áthaladva beteljesedhessen.
Ha engeded.
Ha engeded, hogy ezek a korlátok ne egy áthatolhatatlan falként tornyosuljanak eléd, hanem táblaként, megállítótáblaként tekintesz rájuk. Ami tükört tart, elgondolkodtat és megmutatja, hogy mi a következő fejlődési pont. Merre menj és merre nem érdemes.
Mit tehetsz most?
Legyél nyitott arra, hogy amit ma korlátnak látsz, az holnap lehetőség lehet. Ne akarj még magasabbra ugrani, ha a lábad még remeg, előbb tanulj meg stabilan állni és ránézni az akadályokra. Aztán kérdezz: magadtól és mástól is.
Az önazonos vállalkozásnak nincs receptje, ez nem egy “kampánykész” életforma, hanem folyamat, ahol a korlát nem ellenség, hanem tanító.
Ha hasonló helyzetben vagy, ha úgy érzed, kérdeznél és szívesen dolgoznál ezen valakivel, szeretettel várlak a Segítők Segítése programomban vagy egyéni konzultáción.
FONTOS! A kivárás nem passzív semmittevés. Nagyon is tudatos készülődés. Ott van a fókuszom. Figyelek. Ha megérkezik, megteszem a következő lépést. Figyelem ahogy alakul a folyamat és beleteszem azt, ami szükséges. Tanulok, tapasztalok. Magamat és ezt az új életformát.
Nézd meg a többi segítő programomat is és kövess be Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le az induló csoportokról. Valamint azokról a tartalmakról, amelyben elmondom, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban.
