Test és lélek – Szomatodráma: „Úgy érzem magam, mint aki most készül kiugrani a tizedikről”
Kedden összejöttünk játszani egy hölgy miatt, akire egy komoly műtét vár, ha nem történik valami változás az egészségi állapotában.
Beszélgettünk előtte és megosztotta a kétségeit a szomatodrámával kapcsolatban. Hogy mennyire el sem tudja képzelni mi fog itt történni, hogyan működik, ez hogyan lehet az egészségi állapotára hatással. Először pörgött rajta, nem tudta eldönteni, hogy tényleg akarja vagy sem. Majd előző este vett egy nagy levegőt és azt mondta, hogy legyen. Bármennyire félelmetes is ez az egész a számára.
Olyan, mint aki most készül kiugrani a tizedikről mindenféle biztosítás és védőháló nélkül – így fogalmazott.
Nagyon együtt tudtunk vele érezni, mert mindannyian emlékszünk még az első játékunkra és azokra a pillanatokra, amik előtte kavarogtak bennünk.
Ahogy összeültünk a szőnyegen, ami onnantól az ő belső világát volt hivatott megjeleníteni, egészen közelről vált érezhetővé a főszereplő izgalma, ami hatással volt rám is. Mert van annak egyfajta izgalma – akárhány játékban vettem már részt -, hogy van ott egy ember, aki minden bátorságát összeszedve eljött és hajlandó szembenézni azzal a valamivel, ami egyszer csak ott megjelenik és amiről még sejtésünk sincs. Ami vélhetően kapcsolatban van a testében kialakult állapottal. Ő egyszerre izgul amiatt, hogy mivel fog itt találkozni és aggódik amiatt, hogy vajon meggyógyul-e? Ez amire készül, valóban hatással lesz-e az egészségére?
Megkaptuk a szerepeket, elindult a játék és ő nagyon gyorsan ráhangolódott. Tudott teret adni a történéseknek, aktívan részt vett benne, még ha sokszor érzékelhető is volt, hogy nagyon mélyen érintik az elhangzó szavak, az amivel a szőnyegen találkozott. Amikor lekerekítettük a játékot még maradt időnk két rövid, „csak nézzünk rá” játékra. Így nekem és a másik játékostársamnak is volt lehetősége, hogy rápillantsunk egy témára, ami forgott bennünk.
Ezek a mi témáink voltak. Mégis mintha folytattuk volna az első játékot. Az, ami nálunk megjelent, egy-egy új aspektusát mutatta meg az ő játékának. Újabb helyzetekben találta magát, ahol a mondatok neki is szólhattak és mehetett tovább a saját problémáját illetően.
Mielőtt eljöttem, ismét volt időnk megosztani a gondolatainkat. Arról beszélgettünk, hogy már érti miért olyan nehéz ez. Mert itt tényleg kézzel foghatóan és szemmel láthatóan megjelent valami, ami valóban probléma az életében és nem volt egyszerű szembenézni vele. A nagy különbség a való élet és a játék között pedig az, hogy itt kimondásra kerülnek olyan dolgok, amit nem biztos, hogy a való életben kimondunk. Nem biztos, hogy merjük megtenni, bár sokszor itt sem könnyű. Felvállalni magunkat és elmondani ami fáj, amivel nem értünk egyet, amit máshogy szeretnénk. A játék segít abban, hogy ténylegesen megfogalmazzuk a problémáinkat, ahogy egy élethelyzetben érezzük magunkat. Hogyan hat az ránk valójában és mi az, amit szeretnénk. Még az is lehet, hogy kimondjuk, ha ez így megy tovább, akkor erre nekem nincs szükségem. Én ezt nem szeretném tovább csinálni.
Súlyos szavak, súlyos gondolatok. Küzdelmes tud lenni a folyamat, amíg ide eljutunk. Közben pedig mégis felszabadító, mert végre kijön az, ami addig csak belül gomolygott. Lehet, hogy önmagunknak sem mertük megfogalmazni. A plusz, hogy erre a többi szereplő is reagálhat. Elmondhatja, hogyan hatnak rá ezek a szavak. Úgy, ahogy a való életben ez valószínűleg nem történik meg, vagy nem így. Ez pedig segíthet abban is, hogy jobban megértsük mi zajlik a másikban, ő hogyan van ugyanabban a történetben és elindulhat valami más, valami új a két ember között. Még a játékokban sem könnyű ezt megtenni, hát még azokban a helyzetekben, amiben a hétköznapokban élünk.
A játékok azonban segíthetnek ebben. Egy biztonságos környezetben tehetjük ezt meg, úgy, hogy a szereplőtársak is értünk vannak ott, bennünket segítenek abban, hogy elindulhassunk a problémánk megoldása és a gyógyulás felé.
Szerencsére van közös kapocs, ezért van lehetőségem értesülni arról. hogyan alakul majd a hölgy sorsa és az egészsége. Miért érdekes ez a számomra?
Mert arra a néhány órára mi magunk is részesei leszünk valami fontosnak annak az életéből, akivel játszunk.
Ezért minden alkalommal őszinte örömmel tölt el, amikor visszajelzést kapok, értesülök arról, hogyan alakulnak a velem játszók történetei, egészsége.
Külön megtiszteltetés, amikor ezeket megoszthatom veletek is, vagy ők maguk osztják meg visszajelzésként.
Szeress élni! 🙂
Szomatodráma csoport információk és jelentkezés
Blogbejegyzések a témában:
Szegedi csoport: Vajon mit adnak nekünk a fájdalmaink, betegségeink
