(Dr. Buda László 3 napos önismereti tanfolyam, játékvezetői szemmel)

Első nap: péntek.
Korán kelek. Reggel még van egy kliensem, utána pont útba esik a papírbolt. Füzetet kell vennem, hiszen jövő héten kezdődik az önismereti csoport, amire egy éve várok. Valami nagyon szépet szeretnék. Gyermeki izgalommal válogatok. Végre megvan. Ez lesz az! Persze toll is kell hozzá. Gyorsan fizetek, indulás, nem szeretnék elkésni.

Pont időben érkezem. A többiek már berendezték a termet. Ismerős mosolyok, ölelések, be nem áll a szánk.
Gyorsan átfutom a listát, lesz-e ismerős. Igen, dejó! Mennyire rég nem találkoztunk. Örül a lelkem. Érkeznek a vendégek. Tudok-e segíteni? Még nekünk is van időnk csacsogni, megosztani, informálódni. Aztán beülünk a körbe. Jó sokan vagyunk. Egyik oldalamon egy játékvezetőtársam, a másikon egy kedves hölgy. Szóba elegyedünk. Aztán gyorsan kiderül, hogy nem csak úgy ülök ott. Játékvezetőként vagyok itt. Milyen jó ezt kimondani.

Elindul a program. Mindjárt jön a jól ismert rész, az ismerkedés. Még mindig izgalommal tölt el. Ez azután hamar elszáll. A többiek sokkal jobban izgulnak mint én. 🙂
Előkerül a jegyzetfüzet. Lacinak mindig van új gondolata, amit érdemes feljegyezni, beépíteni. Jönnek a páros gyakorlatok. Jó érzés, hogy én jelentem a biztos pontot valakinek, akihez oda lehet jönni, aki tudja mi történik, hogy történik és miért.
Kezdünk összerázódni. Vajon ki lesz ennyi ember közül holnap az én szőnyegemen?
Még nem ért véget a nap. Jöhet az Ötye (Öreg gyúkok egylete). Jó lesz a csajokkal újra találkozni. Kicsit sajnálom, hogy nem maradhatok sokáig, mert holnap jelenésem van. Ez a háromból a legdolgosabb nap a számunkra. Szükségem lesz minden erőforrásomra. Mindenre, amit adni tudok. Szeretek játékot vezetni és alig várom. 🙂

Második nap:
Szombat reggel már korán megébredek, készülődök. Először lélekben, de aztán gyorsan fizikálisan is összekapom magam.
Ilyenkor fontosak a kis rituálék. Indulás előtt végiggondolni, hogy minden nálam legyen. Ülőpárna, kulacs, egy kis csoki a játékosoknak, telefon, töltő, játszópapucs. Útközben figyelem, hogy is vagyok, milyen gondolatok kavarognak. Megérkezem. Kedvelem az Eötvös büfét. Megveszem a reggeli kávét, még kimegyek a teraszra. Befelé figyelek. Kapcsolódom. Elhangzik a már jól ismert mondat: Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra. Még egy-egy ölelés a társaktól. Indulhatunk.

Gyorsan benépesedik a szőnyegünk. Ketten vagyunk most játékvezetők. Ez is izgalmas kihívás.
Mindent bevetünk, hogy oldódjon a feszültség és megszülessen az első főszereplőnk. Innentől sínen vagyunk. Az egyik játék hozza a másikat. Sírunk, nevetünk, bátorítunk, ölelünk. Ez az igazi flow számomra. Együtt áramlani a folyamattal, a játékosokkal. Érzékelni minden rezdülést, tudattalan mozdulatot, átsuhanó érzelmet, ott lenni amikor kell, hátrébb lépni, amikor arra van szükség. A játékosok elkezdenek megnyílni, egyre inkább át tudják adni magukat a játéknak. Már nincs kényes téma, nincs kényes helyzet. Tudják, érzik, hogy megtehetik, mert van védőháló. Mi hatan együtt vagyunk, egymásért.
Gyorsan véget ér a nap. Még egy utolsó közös kör. Fáradtan, befelé figyelve és közben keresve egymás tekintetét. Meghitt összepillantások, együttérző mosolyok. Megcsináltuk. Csak mi tudjuk, hogy mi történt ma a szőnyegen. Ami a szőnyegen történt, az ott is marad. És bennünk, akik ott voltunk.

Harmadik nap: Vasárnap reggel. Gyors csekkolás, hogy vannak a tegnapi játékosok. Szerencsére túlélték. 🙂 Újabb játékosok, újabb történetek érkeznek, de most már csak rövidebb játékokra van idő. És ez is pont elég. Szépen lekerekednek a történetek.
Körben ülünk ismét. A zárásra készen. Jó végignézni az embereken. Mindannyian beletettünk mindent ebbe a 3 napba, amire képesek voltunk. Már nem idegenként búcsúzunk. Szeretet sugárzik a szemekből, az ölelésekből, a szavakból. Remélem még találkozunk!
Sietek haza. Gyors ebéd és gondoltam olvasok kicsit. 3 óra múlva ébredek. Most érzem mennyire fáradt a testem.
Mit üzen a lelkem?
Azt, hogy mennyire hálás vagyok ezért a fáradtságért, az ott megélt élményekért. 🍀💕