Nemrégiben egy háromnapos képzés előtti napon teljesen beállt a csípőm. Már azon gondolkoztam, hogy lemondom a programot, hiszen tudtam, hogy egy erdőben leszünk és erdei sétákat is tervezett a csoportvezetőnk. Aztán a rutin meg
Minden csoport előtt elküldök a résztvevőknek egy e-mailt, amelyben jelzem, hogy pár nap múlva találkozunk, még egyszer a fontos részletek és egy idézetet is keresek hozzá. Egy olyan gondolatot, ami segíthet ráhangolódni a csoportra,
„A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Felszabadítja a szeretett személyt arra, hogy valódi és hiteles legyen. A feltételes szeretet viszont az állandó alkalmazkodás kényszerpályájára szorítja a szeretett személyt.” (John Powell) Majd akkor leszek elfogadható, ha
Két lelkes hölgy meghívására, akik szerették volna, hogy náluk is legyen szomatodráma csoport. Energiát és időt nem kímélve megszervezték a csoportot. Nem volt könnyű dolguk. Hiszen elmagyarázni mi is a szomatodráma és mire is
Te hogyan készülsz rá? Mennyi csomagot viszel?Előre megtervezed, vagy csak a dátum van meg, és a repjegy, az autó és a többi alakul, ahogy alakul? Van-e útiterved? Mennyire ragaszkodsz hozzá? Ahogy utazunk, úgy tűnik
Előfordult már veled is, hogy nem úgy reagáltál, ahogy azt a helyzet indokolta volna? Nem azt tetted, amit szerettél volna, vagy nem értetted, hogy egy látszólag jelentéktelen esemény miért váltott ki ennyire heves reakciókat